Szeretőként éltem

Utca utca bánat utca....

http://www.youtube.com/watch?v=fLi6dIC9FbA

Ezzel ébresztett ma a lányom fél hétkor. A zene bejárta  a házat.

Édes Istenem mennyit sírtam 2 éve ezzel a dallal...mennyire másképp szól most.

Ahogy ő is énekelte:

Rád talál a boldogság
Tiszta felhőn, szállj madár
Bármi volt is, már ne bánd
Ne is gondolj rá

Repülj tovább a felhőkön át
Végtelen utadon láss csodát
Csobogó patakok oltalmán
Pihenj, ha valaki bánt

Éreztem megbocsátotta már a szeretőmet, amit tettem magammal miatta és hogy hagytam tönkre tegye a családunkat. Végre. Ide tartozik ez is pedig nem akartam ide írni már de ez a pont.:))

Végül is

Emelt fővel

Emel fővel tiszta tekintettel nyugodtan nézhetek a tükörbe, épp a másik asszony mosott tisztára egy 5 oldalas sűrűn teleírt levéllel.

http://www.naplom.com/naplo/merengo

Hittem 1 minden hájjal megkent haszonlesőnek. Hittem a hazug csókoknak és öleléseknek, a hazug szavaknak, de hát az is hisz akit még nálam is jobban leköpött. Már 120 milliomodjára is, mindennek ellenére is pedig 28 éve ismeri.Hát én aki csak akkor ismertem meg hogyne hittem volna hízelgő kígyónak aki kicsalta az igazgyöngyeimet.

Ha eltudja hinni 1 asszony hogy azok után ,hogy a férje róla viccekben így mesél:

Férje elviszi a szerény külsejű feleségét a hiper szuper kozmetikába, mikor fél nap után érte megy ránéz az asszonyra majd megsimítja: legalább megpróbáltad drágám.

VAGY

Férj házastársi közben felkapcsolja a villanyt, fájdalmat okoztam drágám? Nem mondja a feleség,miért? Csak azért, mert megmozdultál.

Igen be kellett volna tapasztani a fülem de meg voltam deljezve,hiszen a másik asszony még most is meg van ennyi mocsok után hát nem csoda ha én hittem és bíztam.S hittem a tükrömnek és a fényképeknek is,hiszen láttam én mennyivel vonzóbb vagyok és azt is láttam az asszony tényleg olyan igénytélen...hogyan is mondják? normális férfi bottal sem piszkálná meg.

S talán jobban kellett volna figyelnem arra a viccre amit mondot az elején:

Férj és feleség a kudarcba fulladt házastársi után beszélget: neked sem sikerült másra gondolnod közben drágám?

Mert lehet erre kellettem én,hogy otthon is meg tudja tenni a házastársit...mert vagy erre kellettem és bemocskolt engem is a nejét is vagy szeretett igazán és most hazudik. Ajjaj.

Tegnap előtt jöttem rá 1 düh roham után,hogy nekem ez már nem számít ,és tegnap vizsgálgatva a lelkem,hogy nem fáj bármi is az igazság. Ha arra kellettem,hogy letudjon feküdni a másikkal is,hogy az én testem látványára legyen hmm merevedés amott akkor nem én vagyok az aki aljas..pedig az asszony levele alapján ezt kell hinnem, s azt is esélytelen voltam 1 ilyen aljas gazemberrel szemben,mert az én életemben nem fordultak elő ilyen emberek nincs védettségem ellenük.

Vajon ki volt a bűnös mikor megcsókolta rózsát és úgy simította végig az arcom a nyakam és... és utána..a rózsanyomát a száj. A rózsa volt a bűnös nem vitás:)).

Ha szerettek engem akkor azért nem vagyok bűnös ha csak használtak azért hogy 1 másik testet tudjanak használni akkor meg különösen nem.

Ha az az asszony azok után hogy tudja enyém volt előbb a marcipán szívecske és csak miután lejárt a szavatossága 5-6 évvel később kapja meg és mégis örömmel eszi hát szememre vethető-e hogy én a friss terméket boldogan fogyasztottam.Ha tudván tudja a másik,hogy csak second hand amit kap,mert a férje azt szépséget és azt a romantikát akarja újra élni amit velem átélt,hát ki a bűnös. Nem vitás: a rózsa.

Hogyan is lehetne szavakba foglalni,hogy az amit egyszer átélt 1 nő és 1 férfi nem újrajátszható más szereplővel vagy ha igen akkor én is és ő is csak használati tárgyak vagyunk. S az aki ezt tesz tette velünk érzelmi fogyatékos és nem érti mert nem értheti az intimitás 2 emberről szól és nem többről, és ha engem oda ületett az ágyuk szélére akkor az nem kapcsolat hanem gruppen és nem tisztelet szerelem csak kúrás (triviális vagyok tudom).

Persze értem én őt is és fázok is tőle,az asszony a vagyon és gyerekek 1 csomagban vannak ha az asszony kiugrik a csomagból oda minden,hát ahogy nekem hazudott szerelmet romantikát érzéseket, amott is azt hazudja,de csak utánam,meg kell tartani azt a csomagot és ha ez az ár? Gyerek halál sem volt drága hát ez meg aztán tényleg bagatell. Azért még így is elképessztő, hogy veszélybe sodorta értem a „csomagját".

Kár, hogy nem bánok jól a szavakkal, hogy nem tudom igazán megfogalmazni, hogy mennyire undorítónak érzem ha valaki ugyan azt játssza újra, ha valaki nem fogja fel azt hogy kibeszélni az ágyban a feleségemmel a szeretőmet az nem csak az én sározásom,hanem azé is aki meghallgatja , a vele szerzett „tapasztalatokat meg újra játszani , nem engem köp le hanem elsőre saját magát másodjára azt akivel újra játssza.

Soha nem jutna többé eszembe adventinaptárat készítei pajzán képecskékkel csokikákkal senkinek, nem mennék el bolondozni senki mással a csodák palotájába, nem adom már soha többé senkinek 1 szál selyem köntösbe önmagamat névnapi ajándékul és még számtalan dolgot nem tennék,mert nem akarnám megalázni azt akit szeretek a second hand élménnyel. Soha többé senkit és azokba a  szállodákba sem ahová együtt mentünk,mert magam is és azt is leértékelném akit oda viszek.

Nem csoda, hogy hittem neki hiszen a másik asszony is hisz még mindig  milliónyi átverés után, én meg nem ismertem mást csak azt az oldalát amit olyan szépen eljátszott évekig. A kedves édes bújós kis gátlásos szeretni való pasikát aki apró csókokért kérlel aki ha megjön hol szinte fulldokolva ölel, hol csak úgy hogy minnél nagyobb testfelületen éressen hozzám.Hát ki a fene ne hitt volna szerelmes dalokat tartalmazó cd-k nek hiszen ha megjelent 1-1 válogatás hozta. Ha rózsával csókkal nyújtja át 1 férfi „A hogyan tudnék élni nélküledet" gondolná azt az ember, hogy csak átverésből ,haszonszezésből teszi?  Hiszen azt gondoltam nem köti hozzám sem vagyon sem gyerek és milyen szorgalmasan jön ,mennyire figyel rám akkor tuti, hogy szeret. Hiszen nem gondoltam azért szán rám napokat, hogy ingyen szexhez jusson, sokan a feleségükkel nem töltenek ennyi valóságos csak neki szánt  időt.

Hát ki a bűnös? Az aki átveréssel hazugsággal szerez szerelmet, vagy az akit átvertek kifosztottak és meggyaláztak?Nem én vagyok az egyetelen aki így járt , hiszen már az újtestamnetumban is írtak erről, és azóta mennyi idő eltelt. „hogy ne vessünk gyöngyöket disznók elé, illetve ne adjuk a kutyáknak azt" mert nekünk támad. Hát honnan tudtam én,hogy a gyöngyeimet disznó elé szórom aki majd nekem támad és eltipor, olyan tökéletes mátrixot hozott létre, nem tudtam felébredni belőle csak mikor hirtelen kidobtak, de még az időt kérést is sokáig csak valami tévedésnek hittem hiszen még utána is csöpögtette a mérget.

Az asszony levele után egyértelmű, hogy csak statiszta voltam, egy kedves ártatlan kis nő aki jól belekerült 1 aljas gazember hálójába, felmentettek a lelkiismeret furdalás alól, minden bűnöm levette ezzel rólam itt csak 1 bűnös van az a férfi,aki 1 rendes kedves jóhiszemű nőt jól kiforgatott, az meg nem engem minősít, gazember hálójába kerültem itt bizony  esélyem sem volt ,ha 7-szer születnék újjá bizony akkor sem tudnék ennyi bűnt elkövetni 1 ember ellen,és nem kell magam ostoroznom, hiszen én nem bűnöztem csak 1 gonosz ember belevitt nem törődve azzal,hogy tönkre tesz 1 szép boldog családot 1 rendes embert. Szóval a levél csak megerősített abban amit a régi barát vagy a pszichológus mondott:aljas ember vérforraló bűnöket követett el ellnem, kihasználva a kedvességem a jóindulatom az ember szeretetem. S ha ronda dolgokat mondtam vagy kívántam tudok-e akár csak 1000-ed annyit ártani vagy 1000-annyira gonosz lenni,mint ez a könyörtelen mindenkin átgázoló pénzember.Aki évekig hazudta:része vagyok az életének.

Ha arra gondolok még lelkiismeret furdalásom is volt,mert esetleg bánthattam ártatlanul a szavaimmal, ha eszembe jut sokszor hittem azt nincs jogom sarat dobálni rá,csak nevetni tudok,még majdnem megbocsátottam. Vannak bűnök amikre nincs bocsánat és remélem sokszor hiszek is benne,hogy mindenki megkapja a maga büntetését, én azt hiszem bármit is teszek ezután nem tudok annyit bűnözni,mint amennyit levezekeltem előre.

Párocskának este mikor ültünk a kádban mondtam megakarom mutatni a levelet, de azt mondta nem érdekli mindig teljesen biztos volt az ártatlanságomban a jó szándékomban, ő engem mindig patyolat fehérnek tartott, nem kell bizonygatnom és szokjak le a magyarázkodásról,nekem nincs miért.

Beszéltem erről hugival is ,és jól helyre rakott,minek is háborodok fel, teljesen mindegy hogy üvöltöm le vagy sem a fejét a volt szeretőmnek, van akin nem fog semmi rinocérosz bőre van és lelkiismeret nélkül született,mert ha lett volna csak nyomokban is neki nem bújik ki a felelősség alól, nem hagy cserben legalább a betegségemben.

Míg beszélgettünk rájöttem arra,jó volt ez a levelezés, mert nem érdekel már a miért, nem érdekel már hogy tartozik,nehezen de leírtam a veszteséget. Azt minősíti aki nem vállal felelősséget ,aki angolna módjára bújik ki minden kötelezettsége alól.

Mindig azt szerettem volna ha elmúlik a szerelem akkor szép legyen a vége és ember módjára  emelt fejjel nézhessünk a másik szemébe de itt csak én voltam ember, nem lehet szép valami ha egyoldalú a korrektség.

Nem szabad ahhoz mérnem magam milyenvoltam 5-6 éve ahoz kell mérnem magam milyen voltam, másfél éve, mekkora utat tettem meg. Rajtam áll a jövőm. Régen harcos voltam, aztán összeomlottam,majd síránkozó ,most ha már harcos nem lehetek, elfogadó megbékélt akarok lenni.

Nem bűnöztem ha csak nem bűn szeretni, ha csak nem bűn tisztelettel nyitott kézzel tiszta tekintettel őszintén fordulni egy másik ember felé.Nem bűnöztem ha csak nem bűn meztelenre vetkőztetni a lelkünket, felvállani: íme ez vagyok. Az a bűnös aki róka módra leimádkozta lelkem gönceit.

Végül is ki a bűnös aki megrabolt vagy az akit megraboltak? Az aki kifosztott míg csókolt vagy én aki hagytam magam megrabolni? Megmutattam a kincseim, mert bíztam., hittem.

Érdemtelent szerettem.No és? Én vagyok a bűnös mert szerettem vagy ő ,mert érdemtelen volt?

Rá jöttem tegnap nem jó helyen vagyok már itt, nem ez ami már meghatározza az életem, helyre kell hoznom amit eltoltam, ami még menthető és épp rám illik az egyik tanmese úgyhogy

Egy házaspár, a 25. házassági évfordulóján elment Angliába, hogy vegyenek valami szépet. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét.

A férj megkérdezte az eladót:

- "Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet."

A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze, legnagyobb meglepetésére megszólalt:

- "Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép?

Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, hogy üvöltöttem a fájdalomtól:

- ‘Hagyj békén!' - de Ő csak mosolygott, és így szólt:

- ‘Még nem.'

Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe.

- ‘Állíts meg! Szédülök! - kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét, és azt mondta:

- ‘Még nem.'

Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta:

- ‘Még nem.'

Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem.

- ‘Mostmár jobb.' - gondoltam.

Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle.

- ‘Hagyd abba! Hagyd abba!' - kiáltottam. De csak ingatta a fejét:

- ‘Még nem.'

Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először.

Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:

- ‘Még nem vehetlek ki.'

Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett.

Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta:

- ‘Nézd meg magad.'

Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek:

- ‘Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én., ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok!'

- ‘Szeretném, ha emlékeznél arra' - mondta - ‘tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős.

Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem, mikor hozzáfogtam a munkához.

* * *

Ez az élet barátaim. Az én életem, és a Tied. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: ‘Engedj ki!'. Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: ‘Mi történik velem? Minden olyan zavaros', és a Mester csak néz, és azt mondja: ‘Még nem vagy kész, még nem.'.

------------------------------------------

DE ÉN CSODASZÉP TÁRGY LESZEK AZT HISZEM

CSAK TUDJAK MÁR VÉGRE MEGBOCSÁTANI MAGAMNAK A MÚLT ROSSZ DÖNTÉSEI MIATT,CSAK TUDJAM MEGBOCSÁTANI MAGAMNAK VÉGRE AZT A TOPRONGY FÉRFIT...néha megy,néha úgy éget a szégyen...hiába oldoztak föl a szeretteim a párom, s azok akik fontosak nekem(mert önként magamra vettem a skarlát betűt...) hiába mondja mindenki nem én voltam az aljas,én csak gyenge voltam....de erősnek kellett volna lennem,miért nem voltam erős??? Hogy hagyhattam,hogy tönkre tegyen minket???... ha én nem tudok lemondani az önmarcangolásról....A fény felé akarok fordulni...menni fog ha legyőzöm önmagam. Győzni akarok.Most.Magamon.

Kommunikáció

Életem férfiai nem voltak különösebben kommunikáció képesek, beszélni lehetett velük, csak beszélgetni nem.

Ma azt gondoltam, legalább most majdnem 19 év után meginterjúvolom a gyerekeim apját, hiszen rendeződött az élete kezd apává válni, hát 23 évvel azután,hogy valóban az lett ideje volt már:)).

Szóval azt gondoltam semmi seb felszaggatás ,nna most kidrül a tuti, hát amekkorát én tévedtem, ugyan olyan sértett hiszti elrohanás... Vannak dolgok amelyek változatlanok... és még én szívtam fel a kis agyam mikor az ex a tavasszal kibújt a válaszok alól,meg csúsztatott. pedig azért csak nagyon kíváncsi lennék arra mi a fenéért tettek meg velem olyan égbekiáltó aljasságokat, mi a fene van bennem, hogy velem meg merik tenni? !Nem tudom megérteni hogyan tud valaki azzal szemben gonosz lenni aki az élete része volt.

Ehh. Jah és valami olyasmit mondott, még hogy az ember már csak olyan tökéletlen lény későn jön rá mi a jó neki. Ebben igaza van, sőt még hozzátenném sok mindent csak akkor tudunk értékelni ha már elvesztettük. Mint én most ,most hogy elvesztettem az egészségem, pedig hányan mondták tavaly ne tegyem ezt -azt magammal, mert ráfizetek,nem hittem el, most meg itt van és nem tudom visszacsinálni. Nagyon nagyon tudnék örülni ha végre legalább a steroidot le tudnám tenni.

Azt gondolom minden aljas kihasználós férfi kapja meg az élettől azt a büntetést,ami arányban áll a bűnével, és még azt is gondolom minden könny szálljon vissza arra aki miatt hullott .

Egy csaló véleménye

Ha beteg az ember,gornyad és olvas. Régen sokat olvastam az indexen is ,naná hogy benéztem megint, ada ahol régen olvasgattam a helyzet változatlan.

De ha erre jár valaki mégis, akit érint ...

Bemásolom azt amit 1 férfi írt,aki sokáig csalt, elvált és ma boldog házasságban él.

Íme:

Az éveken keresztüli megcsalás ugyanis csak akkor fordulhat elő, ha a felek nem kommunikálnak, nem is ismerik egymás igényeit - mert nem beszélnek róla, és amúgy egyik vagy mindkettő szarik a másik fejére

**********

mondjuk adott egy asszony, aki arra készül, hogy együtt öregszik meg a férjecskéjével, akiről azt hiszi, hogy az őt imádja - őt és természetesen csak őt.

Megtudja, hogy már 5 éve csalja őt folyamatosan a férje

Azt én értem, hogy az jut eszébe, hogy 5 éve megalázták, hogy 5 éve hazugságban él, hogy amiben hitt, az egy nagy szar....de hopp, álljunk csak meg!

Mit is hitt?

Hogy együtt öregszik meg a férjével?

Miért, ez nem teljesült?

Miért, felvetette egyszer is a férje, hogy elhagyja, hogy nem fognak együtt megöregedni?

Nem arra irányult épp a megcsaló minden igyekezete, hogy ő erről a "kis második életről" ne tudjon?

Miért is irányult erre minden igyekezete?

Mert nem akart kilépni az egészből - vagy ha akart sem mert volna, vagy nem volt lehetősége

A tény tény: ott maradt 5 évig, és ha nem bukik le, meglehet örökké ott marad, vagy ott maradt volna, ha nem bukik meg.

Ja, hogy úgy kell ott maradni, hogy közben imádni is kell a feleséget amolyan bónuszként?

Valaki 5 évig nem vette észre, hogy nem is imádják - csak utólag, abból detektálta, hogy kiborult a bili, hogy lebukott a jóember?

Addig minden jó volt és csak visszamenőleg színeződik át az egész?

Valahogy nem okés nekem ez az illúzió, amibe ringatják magukat a szerencsétlen megcsaltak, akik semmit nem vesznek észre...

Mert ha tényleg smemit nem vesznek észre, ha tényleg komolyan hisizk, hogy ők és cska ők vannak a párjaik életében, akkor akár úgy is maradhatna minden nem?

Ha valaki képes a párját úgy csalni, hogy az semmilyen anyagi-erkölcsi-érzelmi veszteséggel nem járt a megcsalt számára, ha az úgy érezte, minden rendben van, akkor minek pampogni a megcsaló tette miatt?

Valahogy nem nagyon hiszek az ártatlen, semmit nem érző, hiányérzet nélküli  megcsaltban...

Úgy vélem hónapokig, évekig csak azt lehet csalni, aki valahol maga is tevékeny részes a saját megcsalatásában.

**************

És igen ilyenekkel mentegetem magam,mint csaló és akivel csaltak, mert ember vagyok.

Hmmm

Ma ma van:)

Mostanában a szabadságom betegséggel töltöm, pedig ezer ötletem volt.

Mégis valahogy olyan jól aludtam az éjjel és éreztem, gyógyító volt az álom, mert erősnek éreztem magam a hogy felkeltem és a lelkem könnyűnek.

Valahogy úgy érzem ma nagyon jó napom lesz:).

Este úgy aludtam el, elolvastam a párocskám versét.Nekem írta. Én nem bánok ilyen jól a szavakkal . Teljesen elképedtem milyen jól írja le a kapcsolatunkat.

A szomorú félmosolyomba szeretett bele. Érezte , tudta,de ennek ellenére mégis ő kér, hogy maradjak vele. Szeretem:))).

Nem vádol azért sem mert menekülésként kezdtem ebbe a kapcsolatba.

Mindenki azt mondja, nem szabad addig újat kezdeni míg le nem zártuk magunkban a régit.

Hát én nagyon nem zártam le 1,5 éve az előző kapcsolatom, csak racionálisan odajutottam: jó hogy vége, jó hogy elhagytak különben ki tudja mikor ér véget ez az egész és akkor ki tudja lesz-e lehetőségem új kapcsolatra.

Igazság szerint csak kicsit pasizni akartam, elterelni a figyelmem a múltról,mert az én életemből kimaradt ez a dolog .Gyerekszerelemből házasodtam először, és hamar jöttek a gyerekek mire felnőttünk 2  teljesen össze nem illő ember nézte egymást. Én felnőttem a gyerekeim apja pedig gyerek maradt, sőt hisztis agresszív gyerek. Azt hittem így marad örökre aztán tavaly elkezdett felnőni, mikor padlóztam elvitte a fiunk évelején 2 hónapra magához,hálás vagyok érte nem sérült. Kár, hogy a lányunk nem akart vele menni,mert akkor ő sem sérül,nem látja mit teszek magammal.

 Abból a ködből arra emlékszem legtisztábban, hogy mosom fel a vérem,ami ahogy felmosom terjed és ugye a vízzel csak hígítottam, és én egyre ijedtebb vagyok, ha felkel a gyerek elájul 1 csepp vértől is rosszul lesz.Csak az motoszkált bennem el kell tüntetnem.

Rá 2,5 hónapra volt az első randi a párommal. A társkeresőn figyelt fel rám.Ismertük egymást látásból 2003 óta, ő azt hitte boldog házasságban élek én azt ő róla van komoly kapcsolata.Jó volt a maszkunk. 2003 őszén naponta 2-3 x is végigkopogtam előtte a cipőmmel és nézett.Azt mondja azt nem értette hogy tudok úgy sietni azokon a magas sarkakon, a lábaim vette észre,azt mondta kevés szép női lábat lát hát megnézte ki jár rajta,és utána megállapította ennél a helyes nőnél semmi esélye, egyébként is olyan magabiztosnak látott. Hmm akkor szeretőztem be.Ha akkor megszólít ....Szóval felismert és levelezés randi.Én megmondtam nem akarok férjehez menni együtt élni,de nem szexpartnert keresek, mert abból nagy a túlkínálat.Elképesztő mennyi nős ember nyomult, és elképesztő hányan „bepróbálkotak" a válásom után vagy annak a hírére, tisztes ?? családapák( ó ha lelehetne buktatni az ilyen férfiakat, hmm méghogy az aki szerető lesz belenyúl a repedésbe ehh). ..és pénzeszsákok akik azt hiszik minden megvehető. Ő más volt,de leszögeztem:hetente 2 randi és én több időt nem tudok rászánni. Édes volt ,mert már másnap jelentkezett felhasználhatná-e egymás után a heti 2 napját,aztán előleget kért a jövő hétből :)) Aztán azt vettem észre mindennap találkozunk,még ha csak 20 percre is.Nem nyomult csak csendesen higgadtan ott volt. Ha gyógyult vagyok boldoggá tesz,de akkor jöttem rá :ez komoly kapcsolat.Én nem voltam kész rá, és teljesen tudathasadásos állapotba kerültem.Egyedül akartam megoldani, hát szépen belebuktam.

Mikor 3 hónap után megkérte a kezem nemet mondtam kértem had' fejlődjön a kapcsolatunk még.Sunyi voltam.Pszichológust kerestem, de csak irigy csalódott ítélkező nőt találtam ,aki nemhogy nem segített hanem...

A tavaly őszi ámokfutásom után a párocska segített ki a gödörből.

Aztán elkezdtem agyalni és az eredmény sajnos nem vitt előre főleg, hogy iszonyú tévedésben voltam, mert abban tartottak és aki segíthetett volna ellenérdekű volt.

Az idén tavasszal jó nagyot padlóztam, ezen az oldalon kezdtem leépülni .Elengedni nem bírtam azt aki társul választott,de még szenvedtem  múlttól aztán egyre mélyebbre hulltam. Szerencsére elkezdtem pszichológushoz járni. Azt hiszem jó szakember, bár elég kegyetlen volt .

Ő mondta:valóban nem tanácsolja senki sem beleugrani 1 új kapcsolatba ha az előzőt sem zártam le, de rajtam áll ,hogy az élet nagy adományát hogyan kezelem, mert valóban ezrelékekben mérhető mikor az ilyen szerencsésen végződik, de...Aljasnak éreztem magamat ,mert apránként adagolva mondtam el mindent a páromnak. Aztán 1 vita alkalmával ,amit én provokáltam a fejemhez vágta:nem tehet a múltamról , de megpróbál felnőni ahhoz a csoda emberhez akit bálványoztam. Azt hittem lefordulok a székről, és akkor rázúdítottam "csoda ember"??? !!!Hiszen semmi jót nem tudok róla mondani.Tudom ha az elején mondom akkor elmenekül, én is elszaladtam volna magamtól...csak az elején nem bírtam a végén meg azt mondta mindent megtudunk oldani, együtt .

 Most jöttem rá,milyen telhetetlen az ember, én is az voltam mostanában, mert a gőgömnek és a büszkeségemnek hódoltam. Néha a véletlenek segítenek.Néha 1 oldalba rúgás világít rá dolgokra: Boldog vagyok, csak telhetetlen.Mint az ex is az volt, mindene meg volt a boldogsághoz, akárhogy is döntött volna évekig előtte volt a lehetőség, aztán azt gondolta kirobbant az életéből, de nem gondolt a dominó elvre. Sajnálom érte, sajnálom hogy ez lett.

 Azt amit ÉN elkövettem a családom és a szeretteim ellen ideje helyrehoznom. Persze ha lenne varázspálcám a többi kárt is helyre hoznám, a végén még azt is amit másoknak okoztam. Kár hogy nem lehet.

**********************

 Hogy ma nálunk Magyarországon a hivatalos gyámok mennyire nem tudják ki tartozik hozzájuk!!!!!!!!!!! Édes Istenem azt aki kitalálta, hogy papírokkal töltsék az időt a kliensek helyett,hmm fel tudnám helyezni az ánuszába boszi csizmám.Hogy találom én meg a lányom párocskáját, a kicsi nőt meg  a hmm „ikerszarkómás" kicsi párját??? !!

Majd kitörpölünk valamit.

Dalok 3.

  Hmm,ha már dalok így kerek.

A szakítás utáni repertoárom.

A győztes mindig kaszál, a vesztes meg csak áll...s a sors is őt veri.

http://www.youtube.com/watch?v=VRZQCdYqNoY

Az én fájdalmam az én könnyeim, és persze tudom ,tudom sok más asszonyé is,tudom...

Mindig szerettem a gregorián énekeket az egyházi zenét a tiszta dallamot.

http://www.youtube.com/watch?v=SDTGV-yZyeA&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=nwLJlT20vOw

A feldolgozásokat még a környezetem is szívesebben hallgatja.

http://www.youtube.com/watch?v=HL89st1UqMo

http://www.youtube.com/watch?v=H7csvgL-G3E&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=YYnzL5IuK3M&feature=related

és.. Era az örök kedvenc

http://www.youtube.com/watch?v=8dlOd66s0UQ&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=mGZ9mYVV5s0&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=t-WnjVUBDbs&feature=related

Végtelenítve hallgattam, megnyugtatott, felemelt. Anno az exnek is lemásoltam az egyik cd-jüket.

A zene tényleg gyógyít, A hattyúk tava, imádom, boldoggá tesz, ez fog szólni az esküvőnkön az állófogadás alatt.

S persze vannak gyógyító zenék és mantrák, hát ennyit a dalokról.

Dalok 2.

Motel...a hugi hívta fel a figyelmem rá még 2004 elején, nézte a klipet és felhívott ,félt bajom lesz ebből a kapcsolatból, ő arra gondolt a férjem ha megtudja megcsalom meggyilkol,aztán sikerült a fürdőkádas jelenetet produkálnom 4 évvel később...

http://www.youtube.com/watch?v=aGG4Kk2R1_Y

A szakítás után ezt a dalt hallgattam tőle:

http://www.youtube.com/watch?v=YjLDt0U3-0E&feature=related

De , hosszú volt addig az út és sokáig rólam szólt a Mindhalálig mellettem, mert meg is haltam volna ha kéri...

http://www.youtube.com/watch?v=nmDmpWnAbCM&feature=related

mert tényleg nem bántam volna ha nem látnám többé felkelni a napot,ha még 1-szer mellette ébredhetek vagy tudom vár rám a felhőkön túl.

Mostanra értettem meg és értem meg rá ...amit mondott valaki:nem képes Jókai féle nagy szerelmekre,nem is szeretne már ilyet. Hát, én sem szeretnék már ilyet,mert elég volt egyszer, túl sok is:))))), nem szeretnék belehalni.

De sokat hallgattam, és éreztem ezt az első  1,5 évben:

 http://www.youtube.com/watch?v=k0NDU1TRN_0......Szívből szeretni

Bolond az ember....főleg ha szerelmes nő.Nem jó érette fejjel szerelembe esni, mint a szakadék.

Bár úgy éreztem a francia változat közelebb áll hozzám, ahogy a szerelmesek körül ott táncol a halál.

http://www.youtube.com/watch?v=MuZ4-cdGgQE&feature=related

Aztán a kétségek idején,mikor már gyötrődtem:Mondd mit tegyek,hogy érezd:

http://www.youtube.com/watch?v=KB2WjxW_j4s

...hogy engedjen el,ha....

Vagy dacosan:Egyedül...

 http://www.youtube.com/watch?v=06rcDsSLeDM

Közben még mindig a kábszeres lebegős érzéssel, ahogy megjelent azonnal elküldtem neki:

Olyan, mint te...

http://www.youtube.com/watch?v=-yxDmpcEV1k

Képzelem,miket gondolhatott, a kis liba szeretőjéről, most már iszonyú giccses dalnak érzem.Jééé ezt tetszett nekem?? :)

Dalok

Reggel bekapcsoltam a rádiót szokatlan módon, és valamelyik adón meghallottam Edit Piafot.

http://www.youtube.com/watch?v=kFRuLFR91e4

Bárcsak egyszer elmondhatnám én is ezt magamról.....

Eszembe jutott hányszor hallgattam zokogva ,sikítva őrjöngve a Mon Dieu-t. Hányszor kértem, követeltem a sorstól, Istentől, ördögtől csak mégy egyszer, 1órát 1 percet  1 ölelést 1 érintést. Még az ördögnek sem kellett a lelkem pedig ilyen olcsón nem jutott volna lélekhez az biztos:)))).

Tavaly tavasszal megnéztem az Edit Piaf filmet és láttam sokan szipognak melettem ,még férfiak is főleg ennél a résznél

 http://www.youtube.com/watch?v=QF4x1WiUcpk&feature=related

Én meg csak néztem, jó alakítás, de mit sem tud az igazi szenvedésről az aki ezt eljátszotta vagy rendezte, mert én ennél sokkal jobban....Ismerős, jó barát  volt a kín a szenvedés amit ott láttam.

Én ezeket a jóbarátokat már elhagytam soha ne jöjjenek vissza hozzám.

Bocsánat és lelkiismeret

Ha valamit utálok az az mikor kiderül csőszemüveget hordtam és a legjobban bocsánatot kérni, a lelkiismert furdalás meg ááááááá, most mi a fenéért van nekem olyanom???!!!!

Mentségem csak 2 van :fájtam a sarokban szorítva azt gondoltam csak az segít ha kivágom magam nem is nézve mit teszek .A másik az , hogy épp az aki felnyithatta volna a szemem úgy cselekedett olyanokat mondott amivel alátámasztotta azt amit hittem, és igen füllentet ,mert védte magát és hazudott is kicsit ,mert ő is ember vissza akart ütni.Az eredmény ,hát az 1 csoda.

Most irónikus próbálnék lenni.

Most katyvasz van bennem kell még ezen gondolkoznom, de azt hiszem ki fog ez forrni és jó lesz.

Azért ha a jó Isten kicsit szeret engem vagy az ördög jót szeretne kuncogni megadná azt hogy olyan igazán jól és kiadósan tökön rúgjam a volt szertőm.Ilyen vagyok nna:)) gyarló, de olyan átkozottul jól esne:)).

Eszembe jut a Valahol Európában mikor az egyik srác mondta:könyörgöm akasszuk fel!

Akasztást nem kérek,de a kiadós pofán vágás jól esne :)))

A párocska

Tegnap a lányom mesélt,mesélt milyen napja volt milyen lett a demoja. Aztán csak ült, gombszemeivel szomorúan előrenézett. Utána elmesélte mit látott a buszon.

Láthatóan értelmi fogyatékos idősebb korú párocska szállt fel a buszra,olyan kis csapzottak voltak,átjárta őket a ronda idő.Leültek egymással szemben a csöpp asszonykának nagyon fázott a keze, a sete-suta ikerszarkómás** párocskája dörzsölgette melengette. Annyi meghittség annyi szeretet volt bennük. A vénasszonyok meg elhúzódtak tőlük és rondán néztek feléjük volt amelyik dehonesztáló kijelentést is tett. Miért ilyen igazságtalan az élet? Olyan édesek voltak,annyira szegények úgy fáztak és mégis annyira kedvesek voltak egymáshoz, és szerették egymást.

Szóval leültem ide ,hogy leírjam, mert elszégyelltem magamat.Sokkal jobban élek és itt nyavalygok,míg mások sokkal érdemesebbek.

Nekem kevés van,de ha megtalálom azt a párocskát ,mert keresni fogom őket, segítek.

Isten nem tudom milyen szeszély alapján osztja az adományait, de ennek a két kis embernek adhatna 1 tállal több meleg ételt, 1 apró meleg kicsi fészeket, néhány tiszta ruhát.

Én tényleg nem tudom hová néz ilyenkor....

**Mielőtt még hülyének nézne bárki is tudom, hogy nincs ilyen szarkóma,csak loptam a kifejezést az SP-ből,meg van rá az okom.

#6

http://www.youtube.com/watch?v=NO6yAw5VJf4

Múlt...

Valaki ,aki sokat olvasta régen a naplóm összegyűjtötte a már törölt naplóm részeit.

Elolvasni nem fogom lehet már soha, lehet majd...majd egyszer, de iderakom, mert az is én voltam a fájdalmaimmal, a kiprovokált dühömmel, az önmagamból való kivetkőzéseimmel együtt.

Közösség és én(?)

Ma újra dolgozni mentem.Mosolygós arcok , örültek nekem.Megygyógyultál? Meggyógyúúltál, hát tényleg jól vagy? :)) Délelőtt örömzene a nagykórussal és megint eszembe jutott, amit évekig dédlegettem magamban.Még akkor jutott az eszembe, mikor szertő voltam, az hogy majd a 47-ik szülinapom után elvonulok a közösségbe 1 év után misszióba külföldre és soha nem jövök vissza nem lesz világi életem nem lesz magán életem, csak a közösség, a nagy család, meleg burok magába olvaszt véd és burokba zár, nincs család sem férj, sem férfi csak ők, nincs fájdalom,akkor azért ,hogy ne meneküljek a halálba a kilátástalan jövőm elől, mert tudtam nem tudom ezt így sokáig csinálni és belepusztulnék ha elhagy, hmm majdnem:) így is volt.

Szóval néztem az enyéimet és elfogott a vágy az után amibe azelőtt menekültem volna. Jött munka után a kedves, de hazaküldtem ne aludjon ma nálam, gyenge vagyok még...majd holnap a kisházban együtt, utána meg hosszú hétve 1 gyönyörű helyen. Már megint a menekülési ösztön, de legalább, már tudom miért, félek az elköteleződéstől újra , félek meztelenre vetkőztetni a lelkemet megint, de már legalább tudom miért, úgy meggyaláztak ,hogy inkább elfutnék mint újra megpróbáljam, de tudom ez is olyan, mint az úszás, ha nem győzöm le önmagam elsüllyedek és nincs élet. De tanulok és igyekszem, tudom az a baj,hogy elhatároztuk nem sokára együtt élünk és titokban megcsináljuk a polgárit, mert átkozottul messze van a május, persze én tettem ilyen későre de az év elején még annyira akartam haladékot, most meg taktikázhatunk . Annyian drukkoltak értem, és értünk, mindenki ott akar lenni az esküvőnkön, annyira sokan szeretnének az örömünkben részesülni, hogy kell valami ami csak a miénk és kell valami ahol együtt örülhetünk. Nincs is jogom megfosztani a barátainkat  és a kollégáim az örömtől, hiszen néha a vállukon vittek szinte az elmúlt 2 évben. Ma is I. bejött és örült hogy újra dolgozok, és mielőtt elment reménykedett ,hogy ő lehet az aki összead minket:)). Nem gondoltam volna soha úgy fogok félni a férjhez menéstől, mint ördög a tömjén füsttől:)).

Szóval rá kellene feküdni a vízre, de félek úgy járok megint és néha a félelem erősebb. Újra és újra eszembe jut a vasárnapi úszásom. Elképesztően ambivalens a viszonyom a vízzel, imádom és félek tőle. Ha én vízbe estem elsüllyedtem mindig mint a kő, közben meg ha leraknak 1 tópartra vagy tengerpartra úgy bele tudok felejtkezni, hogy kővé tudnék válni mellette, vagy éhen halni ha hagynák.Elkezdtem úszni tanulni a télen ,de sokat abba kellet hagynom, mert rengeteget voltam beteg, és a nyáron sikerült legyőzni magam és élveztem , megnyugtatott és a nyaralások alatt mindennap úsztam 1-1 órát, de a nagy pályától mindig féltem mindig vigyáztam hogy túl mély vízbe se menjek és most beparancsolt az edzőm ( ő az aki hetente 2-szer úszni tanít ill. már csak vigyáz rám) a nagy pályára boldogan róttam a hosszokat a 4 méteresben a külső pályán mikor csak egyszer szembe úszott valaki kicsit megijedtem, mert először hozzáért a kezemhez, majd a lábamhoz, de még nem görölcsöltem, de ekkor 1 gyerek a pálya közepén beleugrott a vízbe épp mögém, és én megijedtem közeben rájöttem, ha befejezem a lábtempót fejberugom és  el süllyed, és jött a görcs és süllyedtem, azt a kicsi távot míg a medence széléhez értem... halálfélelem és az akit a párom azért fizet kemény pénzekért, hogy vigyázzon rám csak 1 fél percre nem rám figyelt, mert a gyerek edzőjét oktatta nem lehet ilyen gyökér.Hosszú percekig remegtem a medence szélébe kapaszkodva, de tudtam ha most nem győzöm le magam soha többé nem úszok. Most a párkapcsolatomban kapaszkodom a medence szélébe, mert félek újra úszni, már megint. Pedig tudom, EZ MÁSIK EMBER MÁSIK KAPCSOLAT, de... a menekülési ösztön erős. Holnap megint megyek úszni, pedig félek. Mégis az ,hogy elmenjek néhány év múlva olyan erős vágy, mert tudom ott nem sérülhetek, ugyan olyan erős vágy, mint az hogy a medence közelébe se menjek.Pedig csak rá kellene dőlni a vízre:)).

Mérték és türelem

Türelem és mérték.

A pszichológus azt mondta ezekkel gondjaim vannak.

Igaza van nincs türelmem magamhoz, amit nem értek hiszen mindenki máshoz végtelen. Ez is hiba.

Nem ismerek mértéket az önostorozásban és a magam büntetésében. Mikor jutottam ide? Először akkor mikor úgy döntöttem szexmentes házasságban élek, de azt ép lélekkel éltem túl, akkor jutottam el az önkínzás magasiskolájába mikor nem vágtam ki a szeretőmet, hanem elkezdtem vele türelmes és elnéző lenni.

Kicsit hihetetlen volt a tavasszal elhinnem addig fájok csak míg én akarom...és tényleg:).

Nem ismertem már a helyes mértéket, nem tudtam lemondani a magam büntetéséről, pedig a bűnöm már 100-szorosan levezekeltem, de újra és újra szenvedni akartam.

Egyre több területen lettem ilyen soha semmi nem volt elég jó ha magamról volt szó, de ha másról volt szó a semminél is többel beértem, ha dolgoztam valamin mindig csiszolni akartam tovább a főnököm mindig úgy vette el tőlem a munkát, mert már így is túl jó volt, de én nem tudtam jónak látni. Nem ismertem mértéket a munkában sem képes voltam 24 órán át dolgoztatni magam, de a súlyproblémáim mögött is ez áll.Mint ahogy nem egészséges 1 hónap alatt 9 kilót fogyni ugyanúgy nem egészséges utána 21 kilót hízni 5 hónap alatt. Nem voltam éhes soha, sem akkor mikor koplaltam sem akkor mikor naponta 3 tábla csokit tömtem magamba. Most mesterségesen próbálom kordában tartani magam minden téren és hogy tudjam a mértéket kérdezősködöm, a hugimtól a legjobb barátnőmtől a társamtól. Kicsit vicces, de nagyon új és ami hihetetlen jó, mert érzem elkezdtem a helyes úton járni.

Nem mindig a tökéletesre törekedni csak arra hogy még elég jó legyen átkozottul furcsa és talán azért is tudom megtenni , mert az elmúlt években nagyon elfáradtam hiszen 2004-től halálra dolgoztam magam 1 nap pihenésem sem volt a tavalyi 1 hét nyaralást és 3 wellness hétvége pedig nem pótolta az elmúlt évek túlhajszoltságát.

Megtanultam a nyáron pihenni:) nem is emlékszem mikor pihentem ennyit.Köszönhetem ezt a társamnak.Ez is különös nekem, soha nem fogadtam el semmit ingyen, mindig túl fizettem bármit is kaptam.A túlfejlett tisztességérzetem nem engedte, hogy hálátlan legyek ha a férjem elvitt valami luxusutazásra, mert úgy gondoltam ő kereste meg a rávalót tehát hálásnak kell lennem, még akkor is ha oda mentünk ahová szívem szerint  mentem volna.Sokszor már csak elviseltem ezeket az utakat és nagyon terhelt az ,hogy hálásnak kell lennem.

Később pedig már hiába választott olyan úti célt ami álmaim utazása lett volna nem mentem vele, mert nem akartam magam prostituálni, mert akkor vissza kellett volna engednem az ágyamba, de ott már volt valaki. Féltem az utazástól ,mert már meg sem tudtam fogalmazni mi a jó nekem. Emlékszem mikor volt olyan év a férjem 5-ször vitt nyaralni és tudtam , tudtuk csak azért utazunk, hogy élményekhez jussunk, hogy ezzel csempésszünk színt a házasságunkba, hogy kiemelkedve a hétköznapokból majd otthon ebből táplálkozzunk, és hogy azt jót amit a nyaralás során éreztünk otthon is meg tudjuk őrizni. Egy idő után minden táj hasonló kezdett lenni, pedig nem is azonos földrészen voltunk. Ekkor álltunk le, meg persze azért mert én nem akartam hálás lenni. Majdnem belesétáltam megint abba a csapdába amiben azelőtt voltam, nem akarván változni csak eltűrtem a társam válasszon úti célt és még lelkesen válogattam, ha Spanyolországba megyünk akkor melyik szálloda is legyen. Ültem a kocsijában indultunk az utazási irodába és láttam előtte a rengeteg pénzt amit elrakott a párom, hogy kifizessük az utat és azt éreztem hálásnak kell lennem megint ,mert erre sem én kerestem a rávalót és az nem lenne tisztességes ha ezt nem értékelném, de folytak a könnyeim befelé, mert én nem vágytam oda. Eszembe jutott 1 hasonló helyzet, mikor ültem a szeretőm mellett rávett vegyek új kocsit olyat ami szerinte jó volt nekem és ültem mellette is a kocsiban és befelé folytak akkor is a könnyeim, mert hagytam eldöntse az én pénzemen mi a jó nekem és hálásnak kell lennem azért mert ő úgy érzi segített pedig épp nem segített, hanem ártott és akkor sem mertem megszólalni nehogy bántsam és arra gondoltam nem lehetek hálátlan , és azzal áltattam magam legalább látja én mennyire szeretem és becsülöm, hiszen van neki otthon olyanja aki érdekből szereti.

Én nem akarok még egyszer semmi hasonlót.Megfogtam a párom kezét álljon le valahol minél előbb. Potyogtak a könnyeim míg mindent elmondtam, hogy nem vágyok és nem is szeretnék abba az országba menni és meséltem a háláról a tisztetességről.Teljesen megdöbbent, miért nem mondtam egyből.Visszafordultunk és végibeszétük én mit szeretnék, neki mi a jó és találtunk nem is 1 hanem egyből 2 helyet is ami mindkettőnknek jó. Hihetetlen ,de ha nem ilyen szörnyű az előző kapcsolatom akkor még most sem merek kiállni magamért.Nem csak az egyik legpihentetőbb. Hanem az egyik legszebb nyaram volt:)) az idei, különösen úgy hogy a párom az egyik titkos vágyam is teljesítette:) bónuszként. Különös és föld felett lebegős érzés.Eddigi életemben az volt ,hogy én tápláltam a fát ami a gyümölcsöt hozta és mégis más szedte le őket nekem csak tövisek jutottak akár a házasságomat akár a szeretői kapcsolatom nézem, most pedig  mikor nem is nagyon adtam, enyém a gyümölcs.Részegítő érzés értem vállal plusz munkát plusz terhet. Erre vágytam.

Aztán szakember kellett ahhoz is hogy megértsem sem a  múltba állandó visszarévedés nem jó, de az sem ha eszembe jut büntetetem magam és próbálok mindent törölni. A párommal szembeni türelmetlenségem is innen eredt, rajta akartam behajtani a másik tartozását. Ha elégedetlen kezdenék lenni akkor felidézem mennyire semmit nem kaptam az előző kapcsolatomben és akkor végtelen öröm tölt el :most nem így van:)...ilyenkor 1-1 pillanatra lebegek. Ha magammal vagyok türelmetlen fel idézem mennyire nagy szakadékban voltam 1,5 éve, de csak 1 pillanatra ,hogy utána ne tapicskoljak az önsajnálatban vagy ne kezdjem el a fejem a falba verni, mert ekkora ökör voltam. Mint ahogy nem tarthatom meg a régit ugyan úgy nem dobhatom ki teljesen. Lehet ez másnak evidens ,de nekem nem volt az.

Nem volt evidens az sem, hogy nem a státusz a kulcs, hanem az ember. Pedig itt volt a szemem előtt. Néhány éve még amikor hulla szerelmes voltam a patkányba, a kozmetikusom elmesélte hogyan járt. A kedvesével  (nős férfi) kézen fogva sétáltak mikor szembe találkoztak a feleséggel .A  nő elkezdte rondán kiabálva szidalmazni a szeretőt, és a férfi adott 2 pofont a nejének és hazazavarta. Mondta a kozmetikusom nem tudja mit tegyen ,mert állati bunkó volt a feleség, de azért felpofozni nem kellett volna gondolkozott a szakításon.

Én akkor azt gondoltam engem nem védene meg a szeretőm, mert gyáva, és milyen jól hittem hiszen mikor már tétje sem volt akkor nemhogy gyáván hanem milyen undorítóan és szánalmasan viselkedett. A hiéna jutott az eszembe róla ahogy hazudozott és hangoskodott a neje előtt.A kozmetikusomnak rendes ember jutott szeretőnek nekem pedig toprongy, de  férjként is jellemtelen hiszen nem merte bevallani ő volt a ludas. Anno irigyeltem a kozmetikusom milyen jó neki, hogy ilyen kedvese van aki kiáll érte az érdeknővel szemben. Most már tudom én vagyok a szerencsésebb, hiszen még mindig benne van abban a furcsa háromszögben, a nej nem akar válni és semmitől sem riad vissza. Mikor elmeséltem az akkor még férjemnek a történetet mert jól ismertük a házaspárt, én azt hittem a feleség el fog válni. A férjem kinevetett, azt mondta az olyan prostituált típusú feleségek soha nem válnak el csákánnyal sem lehet őket leválasztani a férjükről. Nem szívesen vallom be hogy igaza volt.

 Önbecsülés. Én is elvesztettem, az exszeretőm miatt és lassan építem újra. Nem is megy segítség nélkül. Az egyik amire büszke lehetek ,az hogy soha sem prostituáltam magam, sem 1 kocsiért sem lakásért vagy luxus utazásért, de ugyanúgy prostitúció az is ha 1 nő azért van 1 házasságban, mert van aki fizeti a rezsit, közben meg ki nem állhatja a férjét és nem tiszteli. Nem az összegen van a hangsúly, hanem az érdeken.

Amíg nem hívták fel erre a figyelmem nem tartottam értéknek ezt sem magamban.

Mint ahogy azért sem adtam magamnak soha piros pontot, mert édesanya voltam és vagyok.

Végül is a pszichológussal megegyeztünk, azért mert valaki felnevel 2-3 gyereket nem jár piros pont. Nem kérték az életet. Nekem mégis be kell vésnem néhányat, mert én egyedül neveltem őket minden családi háttér nélkül, nem voltak hadra fogható nagyik és az infrastruktúrát  is én teremtettem meg nekik, azaz az anyagi hátteret, én teremtettem egyedül tetőt a fejük felé és én teremtettem meg az anyagi bázist is.Az aki „csak" otthon ül és babázik 5-6 évet míg a férj robotol és házat vagy lakást tol a feneke alá el sem tudja képzelni milyen nappal ellátni a gyerekeket nevetni rájuk ,közben háztartásizni és éjjel glettelni csempézni stb. Lett volna férfi aki értem is megteszi ezeket ,de én magam akartam, nem fért bele a tisztességről alkotott elképzelésembe hogy más dolgozzon értem, helyettem .Nem csoda , hogy erős nőként gyenge férfiakat vonzottam be. Jellemgyengéket. Szóval elkezdtük beírogatni a piros pontjaimat és én is meglepődtem mennyi van:).Aztán van aki az egészséges gyerekét teszi tönkre vagy betegíti meg, én pedig a betegen született gyermekemből neveltem egészséges fiatalt, én eddig ezért sem írtam be piros pontot magamnak , hiszen ez kutya kötelesség nem? Nem. Járt a piros pont:).

Most látom mennyi mennyi minden van még, de nincs kedvem tovább pötyögni, majd folytatom.

Múlt , jövő...

A nyár elején rájöttem nem azon múlik, egy kapcsolat hogy szerető vagy feleség vagyok, hanem azon milyen az ember akivel kapcsolatba kerültem, ha szemét ember teljesen mindegy a felesége vagy a szeretője vagyok. Ha jó ember akkor még szeretőnek lenni is csodálatos dolog, sőt a legszebb.

Tévúton jártam, azt hittem a státusz miatt szenvedtem, pedig nem, hiszen mikor felesége voltam egy hasonló embernek akkor is szenvedtem.

Hosszú utat tettem meg az elmúlt hónapokban.

Egyszerű dolgokra jöttem rá. Nem egyedül segítséggel.

Néha csodálkozva nézek vissza ilyen voltam tavaly? Vagy még az idén tavasszal is?

Teljes megdöbbenéssel jöttem rá, hogy csak addig szenvedek, amíg akarom, ha már nem akarok vége. Nem kell cipelnem azt a keresztet, amit a szeretőm rakott gyenge vállaimra és nem kell végig mennem a bánatköves úton, amit lerakott nekem,hiszen rengeteg egyéb út van, amelyen mehetek és hiába korbácsolt meg a sebek begyógyulnak. Hiszen ha boldog voltam és örültem vagy szépet tapasztaltam azt csak magamnak, köszönhettem, bennem volt az öröm és a szépség, bárkivel szép lehetett volna, sőt sokkal szebb, de én akartam végig kanalazni a fekete levest.

Aztán rájön az ember alapigazságokra: mindig mondogattam sok szín, van a palettán, de nem vettem észre vannak mélyfekete színek is, nem akartam elismerni. Miért nem? Nem akartam változni. Nem akartam belátni léteznek született gonoszok és született haszonlesők, akik az emberi kapcsolatokat is üzleti szempontból nézik, az agyammal tudtam, de a szívemmel sehogyan sem akartam, mert ha elhiszem, akkor, muszáj változnom, és muszáj beismernem. Muszáj beismerni, olyan fonalra fűztem fel az életem, amelyeken elavult értékek vannak, hogy rossz volt a vezérfonalam (szeretet himnusza ehhh aki így él és hisz tuti vesztes, ezt bizonyíthatomJ)), hogy alig van, amit megtarthatok a régi önmagamból, és a legnehezebb átváltozni.

Mindig azt hittem, ha jó leszek, és áldozatokat hozok(egyre többet) majd észreveszik, és a végén jutalmazzák:).a társam nevetett mikor elmeséltem: királylány jó sokáig aludtál! az élet nem ilyen, csak a mesében nyeri el a jó a jutalmát és jár pórul a rossz…én hinni akartam a mesékben, ezért fizettem rá olyan nagyon 2-szer is, egyszer a férjemmel 1-szer a szeretőmmel.

Tudom mintára, dolgoztam, sőt csöbörből vödörbe estem, rossz tanulságot vontam le.Azt hittem nem voltam elég jó a férjemmel, hát majd jobb leszek a kedvesemhez még kevesebbet, hibázok és még több áldozatot, hozok és a végén…Nno , az tényleg majdnem A VÉG lett.:)))

Negyven túl néhány hónapja jöttem rá, ha szeret engem valaki nem várja el, hogy jó legyek neki miközben a sarokban hagyom a saját személyiségemet, nem várja el ,hogy megszakadjak, és nem feszít meg. Szeret úgy is ha „rossz” vagyok, ha néha magamra is gondolok, ha a saját érdekeimet tartom szem előtt.

Analizálni magam és a hibáimat, feltárni erősségeimet és gyengeségeimet végtelen sok szenvedés, újraépíteni önmagam, felépíteni a romba dőlt önbecsülést. A romokhoz visszajárni végig vizsgálni mindent és kidobálni… Rájönni ha magam mögött hagynám az egész romhalmazt amit szeretnék átkozottul ugyan akkora hibát követek el, mintha a romok tetején ülnék tétlenül.

Alapköveket kidobni.

Pl. ne tegyek olyat másokkal, amit nem kívánnék magamnak. Ez kuka.

Úgy kellene gondolkodnom: nem számít semmi csak nekem legyen jó… még akkor is ha  az ára egy másik ember életének a tönkre tétele. Hogy fogom ezt megoldani? Mit fogok csinálni a lelkiismeretemmel???? Tudom a lelkiismeret fölösleges luxus, mint ahogy a tisztesség is. Genetikai selejt vagyok azt hiszem:), de megpróbálok a mai kor embereként élni különben csak szenvedés vár rám.

Azt hinni ,hogyha a korrekt vagyok és majd velem is korrektek lesznek, hinni abban ha őszinte vagyok majd velem is őszinték lesznek, ha tisztelettel fordulok valaki felé, majd ő is úgy fordul felém, ha segítek valakin az majd nem döf hátba cserébe a segítségért több, mint naivitás. Áldozati bárányként mászkáltam a életem nagyobbik felében,( mert bízom benne szeret engem annyira Isten ,hogy nem kell még több mint 40 évet itt töltenem a Földön) nem csoda hogy levágtak.

Nem szívesen ismerem be a gyermekeim is rosszul neveltem, hogy nem  jól neveltem őket, úgy kellene láttatnom velük a világot, hogy semmi és senki nem számít csak ők. Milyen hülye voltam, azt gondoltam nem bánhatnak velem méltatlanul, ha én soha nem vagyok méltatlan és a gyerekeim is erre neveltem. Hogy tiszteljék másban is az embert, hogy ugyanúgy fáj a másiknak is ha rosszat tesznek mint neki. Hogy legyenek kedvesek, mert érdemes. Hogy sugározzanak szeretetet, mert nem fekete lyukba dobálják egyszer csak visszasugárzik. Pedig igen is rengeteg a fekete lyuk, és védeni kellene magukat az olyanoktól mint a volt férjem vagy a volt szeretőm.

Átkozottul nehéz elismerni áldozat voltam és vesztes,DE ugyan akkor átkozottul jó dolog arra is rájönni rajtam múlik a győzelem, csak le kell tennem a fájdalmaim és változnom.

Változás és mérték, most ezekre kell figyelnem és olyan tulajdonságokat erősítenem magamban amelyek csak nyomokban léteztek bennem és olyanokat elhagynom, amelyek meghatározták az eddigi életem. Önzővé kell válnom. Mikor a pszichológusnál voltam, és elmeséltem mekkora áldozatokat hoztam a szeretőmért hol zokogtam hol vihogtam a saját hülyeségemen és mindig kérdezgettem, most mit csináljak? A végén azt kérdeztem legyek genya? A szemembe nézett és bólintott:)…

Rohadék még nem tudok lenni, de önző egyre többször…és JÓ:). Nem csak jó, sokkal kevesebb fáradtság, sokkal pihentetőbb.

Megtanultam egyre többször nem-et mondani, régebben, ha valaki segítséget kért azt néztem mit és hol tudok segíteni, most pedig ügyesen kibújok belőle, ha olyan valaki kéri akitől nem várhatok semmit, csak akkor segítek ha hasznom van belőle. Jó mesterem volt, az exem, figyeltem hogyan bújik ki angolnaként az ígéretei és a felelősség alól még akkor is ha jól profitált.

Mi volt a legnehezebb az elmúlt 2 évben? Elhinni. Elhinni, hogy tényleg rohadékot szerettem.Harcoltam érte főleg magammal, de a barátokkal is, hogy lássak benne valami jót és emberit, mert ha találok akkor nem kell változnom élhetek a régi életem romjain, de ő bár nem akart segített, épp azzal hogy megmutatta az idén a kendőzetlen arcát, azzal, hogy levette a maszkját néhány percre.

Tavaly tavasszal a gimnáziumi fiúbarátom aki mindig nyomon követte az életem, jött az évi 1-szeri találkozónkra. Elképedt mikor meglátott csőrögére fogyva, megtört szemekkel. Nem kellett sokáig biztogatni, hogy elmeséljem mit tettek velem.Ő 1 multinál topmenedzser. Rámnézett összeszűkített szemmel és olyan dolgokat mondott hogy otthagytam és megkértem soha többé ne hívjon és nem is akarom látni. Fájt amit mondott főleg ,mert tudtam igaza van, az eszemmel elhittem, de a szívem csak az idén májusban hitte el.

„Szép és értékes nő vagy a férfiak (szerető) álma.A szeretőd meg üzletember, aki mindenben és mindenkiben a hasznot látja, felmérte mit érsz mennyi haszonhoz juthat általad.

Miért nem prostituálthoz ment? Normális férfi nem vágyik olyanra aki óránként más férfit ölel. Választhatott volna hivatalos barátnőt, mint a korrektebb üzletemberek, de arra havonta 3-400 ezret illik rákölteni.Szorozd, be 50 hónap alatt hány milliót spórolt rajtad. Egyébként is nagyobb luxusra vágyott, olyanra aki nem érdekből szereti.”

Nem emlékszem milyen sértést vágtam a régi barát fejéhez csak arra bőgve rohantam ki az étteremből.

Meséltem erről a páromak is ,ő azt mondta: hogy tehetted? Mit? néztem könnyes szemmel, és ugrásra készen hogy örökre rávágjam az ajtót. Hogy állhattál szóba 1 gazemberrel? Hogy tudtad megszeretni? Nem gondoltál bele, ekkora vagyont csak aljassággal lehet szerezni? Aki aljas mindig minden szituációban az marad, ezeknek nincs lelkiismeretük tisztességük, emberségük.

Az idén májusban sokat jártam pszichológushoz ezt is elmeséltem.A pszichológus megkérdezte miért nem hiszem el? Visszakérdeztem: tényleg lehet hogy a pénz és az anyagi haszon miatt előre megfontolt szándékkal vadásztak le és használtak ki? Tényleg van ilyen aljas ember? Van, bólintott.De miért? Most mondta:pénzért.

Ahogy kijöttem a rendelőből a sok ezres puzzle-m szinte teljesen kirakódott. Hát ennyi. Megnyugodtam és azóta is nyugodt vagyok, elhittem és annyira egyszerűvé vált minden.

Sokat tanultam még sok minden kitisztult, és még tisztul és keresgélem azokat az alap köveket amire építhetem a további életem, de már van néhány ami stabil és így könnyebb keresgélni romeltakarítani.Maj, írok erről is, hogy mire jutottam:).

Sírhant

Ide most létrehozok 1 virtuális sírhantot.

Talán ez kell.

Nemrég álltunk 1 kedves személy sírja előtt (de úúútálok temetőbe járni). Kínomban kifelé jövet poénkodtam. Picit dühös is voltam Istvánra, erre előadtam én  milyen „temetést „ szeretnék.

István földbegyökerezett lábbal nézett rám...de hát miért?..nem lesz 1 hely ahol emlékezhetnek rád, nem lesz semmi emlékhelyed? Ez nem miattad fontos nem rólad szól, rólunk és a tovább élőknek. Nem érdekelnek a tovább élők rugdostam dacosan a göröngyöket a lába elé. Gonoszul megkérdeztem: mert ha azt akarom a „killing me softly" szóljon míg a Tiszába szórnak nem mondasz fölöttem 1 imát? Élveztem ahogy kihozom a sodrából, hogy sikerült megbántanom, és azt is ahogy  az igaza mellet érvel röviden ,csendben és szeliden. Mikor a kocsihoz értünk elnevettem magam. Igazad van, de én akkor is a Tiszában szeretnék nyugodni komoly okom van rá, majd egyszer elmondom.... úgy sem mondhatod el senkinek( undokoskodtam újra).

Az úton becsuktam a szemem szundikáltam ill. úgy tettem, de járt az agyam..ennyi, ezen múlik? Eszembe jutott mennyre fájt évekig, a kislány( Zsófinak hívtuk volna) aki nem születhetett meg, mert annyira beteg volt. Akkor is az is fájt ,hogy tudtam veszélyes hulladék lett, ha lett volna emlékhelye akkor könnyebben túljutok rajta? Meg kell próbálnom, lehet ez is elég lesz. ..mert szeretném már berakni „azt „ a dobozt „abba" a fiókba.Abba amelyikben a lányom első rugija, a fiam méhecskés pólyahuzata, a kislány sapkája van, odarakni ezt az apró kék zoknit a fél bölcsőkesztyűvel, igen azét a kisfiúét akit azért vesztettem el ,mert nem tudtam megbocsátani magamnak és hagytam ,hogy bántalmazzon a volt szeretőm,ő „csak" szimlán aljas volt én meg....Apai nagyapám után László lett volna ... Nem akarok már visszagondolni a rosszra és sikerül is elfelejtkeznem néha napokig is róla aztán belém sajdul, ha kisbabát látok. Le kell ezt is zárni. Bezárni a dobozt, mint a többit, s néha... évente elővenni és mosolyogva megsimogatni a gyerekeim apró ruháit és megint elrakni megkönnyebbülten.Jártam ide sokat sírni, panaszkodni, perelni a sorssal, segített is 1 darabig, nem akarok már sokat ide járni, csak ez a sírhant legyen meg, aztán könnyebb lesz.Bízom benne.:)

Majd írok még, írok az átverésekről hazugságokról, hogy milyen naív voltam, arról hogyan veszítettem el a gyermeki ősbizalmam mindenkiben és arról milyen a padlóról feltápászkodni, majd újra padlózni és ismét lábra állni. Írok, ha lesz időm, ha merengős kedvemben leszek, most élek:)), csak ez az emlékhely legyen meg.Majd minden évben rakok ide 1 szál fehér rózsát.

**************************

De itt fekszik még az a  vidám sziporkázó mindenkit megnevettető,  mindenkinek reményt adó,romantikus néha őrült ötletekkel tele lévő,gyermekhittel a világba néző ártatlan nő is akinek apró piros kis tűzcsóvák ugráltak a vérében, ide zárom a kisfiú mellé.DE ide temetem melléjük a fájdalomtól sikoltozó félőrült, a megbolondulás szélén álló önmagát csonkító asszonyt is, aki előbb azért sírt,könyörgött hogy legalább a kicsijére legyenek tekintettel, majd azért mert elvesztette később már csak  1 bátorító ölelésért, még később a felismeréstől, hogy soha többé nem fognak már apró kis szikrák pattogni a vérében,és mocskossá vált és soha többé nem lehet teljes családja:nem lehet már gyermeke, mert elpazarolta. Szóval maradjon itt a bolond nő is,örökre.